Bár bizonyos célokra más (félvezető, termolumineszcens, film) érzékelőket is használnak, az orvosbiológiai alkalmazások szempontjából kétféle érzékelőt alkalmaznak leggyakrabban.
Gáztöltésű csőben sugárzás hatására ionpárok keletkeznek, amelyek a csőben elhelyezett elektródák között kialakított elektromos tér hatására az elektródák felé indulnak. A térerő nagyságától függően az ionok:
A proporcionális számlálót (sugárvédelmi célú) dózisintenzitás-mérőkben, valamint az abszolút (Bq-ben kifejezett) aktivitás mérésére szolgáló úgynevezett dóziskalibrátorokban (helyesebben: aktivitásmérőkben) alkalmazzuk leggyakrabban. A Geiger-Müller számlálót ma már csak radioaktív szennyeződés kimutatására használják.
Bizonyos kristályokban a becsapódó sugárzás hatására fényfelvillanás keletkezik. Az orvosi-biológiai területen a leggyakrabban (talliummal szennyezett) nátrium-jodid szcintillációs kristályt alkalmaznak, ez a legelterjedtebb detektor-típus: