
Egy szerv vagy szervrész összes aktivitásának mérése egy vagy több alkalommal. Mivel hasonló paraméterek a gammakamerás képekből is számolhatók, és ott a szervek ill. a szerv részeinek elkülönítése sokkal egyszerűbb, ma már csak néhány ilyen típusú rutinvizsgálat használatos.
Ezt a vizsgálatot ma elsősorban a radiojód-terápia méretezéséhez végezzük. Korábban a pajzsmirigy-funkció megítélésére is használták, de erre a célra ma elsősorban a hormonszintek mérése szolgál.
Farmakon: | I-131 v. I-123 NaI |
Felhasznált jelenség: | Aktív jodid-ion transzport a pajzsmirigybe, organifikáció, raktározás, hormonkiáramlás |
A mérések időpontja: | 2, 6, 24, 48 óra
7-10 nap |
Számolt kvantitatív adatok: |
|
Kimutatható rendellenesség: |
|
Nem mutatható ki: |
Lásd még: Pajzsmirigy jódfelvételi görbe típusok
Összetettebb változatai:
Az alkalmazott radiofarmakon és a vizsgálat célja megegyezik a dinamikus veseszcintigráfiánál leírtakkal.
Az (általában ülő) beteg két veséje mögött egy-egy tölcsér alakú ólomelőtéttel ellátott mérőfejet helyezünk el. A mért radioaktivitást vonalíró rajzolja ki az idő függvényében ("renogram").
Hátrányai a kamerás vizsgálattal szemben:
Előnye:
A veseműködés,
elfolyási akadály durva, közelítő
megítélése.
Korábban kiterjedten alkalmazott eljárás volt a szívkamra pumpa-funkciójának globális megítélésére. Az alkalmazott radiofarmakon és a vizsgálat célja kb. azonos az első átfolyásos gammakamerás szívkamra-vizsgálatéval.
A gammakamerával végzett ilyen célú vizsgálatok tapasztalatai aláhúzzák, hogy az eredmények pontosságának kritikus feltétele a területek (ROI-k) jó kijelölése. Mivel a külső detektorok használatakor a szívüregek radioaktivitása nem mérhető teljesen külön-külön, a gammakamerák elterjedésével a radiocirkulográfia jelentősen visszaszorult a rutinból.
Ma szinte kizárólag
a "nukleáris sztetoszkóp" elnevezésű,
könnyű, félvezető detektoros műszert
alkalmazzák ilyen célra. A kis, korong alakú
detektorok a bőrre erősíthetők, így
fizikai terhelés közben sem változik a mérési
geometria.